Egy emberként siratjuk szlovén barátaink bukását, ugyanakkor büszkék vagyunk eddigi menetelésükre, egyúttal megígérjük nekik, hogy Donovan koponyájából hörpinthetik majd fel a bosszú rakijáját.
Ma este nem számolgatunk, ezt meghagyjuk a zsebtudósoknak. Egyetlen dolgunk van: kitömni a kengurukat. Taxidermia a la Balkan.
Mindenekelőtt boldog születésnapot kívánunk a szövetségi kapitány drága nejének, mint arról már beszámoltunk, Vera Antić asszony nagyon nehezen viseli a férje kudarcait (majdnem azt írtam: kuracait), nem szabad csalódást okozni neki.
A fő kérdés az, hogy egy vagy két csatárral állunk-e fel. Ha a kapitány ez utóbbi mellett dönt, Pantelić visszatérhet, vagyis ez a legvalószínűbb összetétel:
Stojković - Ivanović, Vidić, Luković, Kolarov - Krasić, Stanković, Kuzmanović, Jovanović - Pantelić, Žigić.
Mi a szerb szurkolók tradicionális szerelésében (piros majica, alsónadrág) ülünk az ekránok előtt. Egyhetes borosta, enyhe szalonspicc, diszkrét testszag. Nem foglalkozunk azzal, hogy a magyar köztelevízió a kettes programra száműzte ezt a nagyszerű meccset.
Megígérem, hogy a döntőig megtanulom a szerb himnuszt.
Nem jött be a jóslat: Žigić az egyedüli támadó, gólzáporra ne számítsunk.
Az első percben a miénk az első szabálytalanság (Stanković), ezt már senki nem veheti el tőlünk.
Vidić teljesen szabályosan (fejjel!) ért a labdához a tizenhatoson belül!
Mindig megzavarodom, ha az ausztrál Emerton nevét hallom, mert odaképzelem Lake-et és Palmert.
Krasić óriási passzt kapott, egyedül vezethette a kapusra, de kisodródott, és a kapu fölé bombázta a 12. percben!
Jovanović majdnem hasraesett a szögletzászlóban, aztán egy mosollyal a világ tudtára adta, hogy pontosan így akart megállni.
Egy formás akciót vezettünk a 18. percben: egy ívelés a szélre, majd egy passz középre, de a befejezés nem sikerült.
Luković kapta a mérkőzés első sárgáját.
A 23. percben Schwarzer óriásit védett, Ivanović három-négy méterről majdnem mattolta. De csak majdnem.
Ajjaj, elfogyott a bor, de nem merem kitenni a lábam, mert mi lesz, ha...
Újratöltve.
Žigićet érdemes volt elhozni, mert ő a vébé legmagasabb játékosa, erről minden alkalommal megemlékezünk, utána pedig elégedetten hümmögünk.
A 35. perc végén a labdabirtoklás aránya 54:46 ide. Hurrá.
Krasić körülbelül húszcentis lesről indulva elpöckölte a labdát a kapus mellett. Nem adták meg a gólt, de nekünk tetszett az akció. Érik a vezetés.
A kapusunk még mindig a Zdravko Čolić-hasonmásversenyre gyúr, komoly esélyekkel indul.
Vége az első félidőnek. A másik pályán: Ghána-Németország 0:0
Addig is, zene.
Az ausztrál kapitány úgy néz ki, mintha a Tetthelyből lépett volna elő.
Hajrá fiúk!! Ez a hatodik, a mindent eldöntő félidő, a huszonnegyedik óra, a háromszázhatvanötödik nap!
Žigić olyan gólt akart rúgni, mint C. Ronaldo az észak-koreaiaknak, megtáncoltatta a fején a labdát, de aztán fölé bombázta.
Ninković csúnya kaszálása sárgát ért.
Németország megszerezte a vezetést Ghána ellen!
Krasić lejön, Tosić érkezik a helyére, aki még nem játszott a világbajnokságon.
Kettős csere az ausztráloknál.
Emerton sárgát kapott, mert páros lábbal rávetődött a labdára.
Žigić le, Pantelić be.
Hidegzuhany. Cahill fejjel megszerzi a vezetést. 0:1
Van 18 percünk arra, hogy rúgjunk kettőt. Dél-Afrikában eddig 250 perc alatt rúgtunk egyet.
Bekaptuk a másodikat is, Holman óriási lövést küldött a jobb alsóba. 0:2
Írjuk le százszor: mi mindig felállunk a padlóról, mi mindig felállunk a padlóról, mi mindig...
GÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓÓL!!!!! Pantelić!!!! 1:2
Pantelić közben rúgott egy lesgólt is, már csak 5 perc van hátra.
Kennedy kis híján megadta a kegyelemdöfést.
A tizenhatoson belül Cahill karjára pattant a labda, akkorát csattant, hogy a fotelben is lehetett hallani, nincs tizenegyes.
Pantelić kihagyta a mérkőzés ziccerét, bár lesen volt, a bíró nem fújta le.
Vége, kiestünk. Ghána és Németország jutott tovább a csoportból. Gratulálunk.
Mindenkinek köszönöm a figyelmet.
Jó éjszakát.